Gondolattöredék - a tudásról

Őseink leszakitották a tudás fájának gyümölcsét, azóta hurcoljuk magunkkal minden terhét. A mai elkényelmesedett világban úgy dobjuk el magunktól a tudást, mint valami forró követ a tenyerünkből. A bűn következménye, terhe maradt és a tudás áldásait sem élvezzük.

A fotón az aracsi pusztatemplom látható, ahova nem oly régen zarándokoltam el őseink tudását keresve.Méltatlanul hanyattdöntött technikával fotózva és egy ősi arab bölcsességgel megspékelve.

Túlkapás

Volt valaki, aki igy jellemezte ezt a medált. Mindenkinek szive joga. Mindenesetre nem célom túlkapni, nem célom laposat alkotni, bizonyos szempontból nem is én határozom meg. Az ihlet nem kérdezi, hogy bele illik - e az aktuális formavilágba. Én pedig nem rovom fel az ihletnek, hogy nem olyanokat kapok, amik divatosak. Sokkal inkább és nagy mértékben örülök az ihlet bármilyen megnyilvánulásának. Egyébként a medál nekem csak szarkafészek és szeretemmm!

Pici izék

Gyönyörű gyöngyöcskék, amik fülbevalóvá váltak, ez volt a küldetésük.
Nekem pedig egy nagyon - nagyon régi tartozásom a vásárlóim felé a pici izék a füliakasztó végére. Mivel legtöbb kreálmányom nem egy könnyű darab ( semmilyen szempontból ). Igy könnyen kieshet a fülből, ahogy volt is ilyen visszajelzés. Én pedig villámzó gyorsasággal pár év alatt reagáltam rá. Deee mostantól kibiztonságositott fülbevalót kap tőlem mindenki! Természetesen a megszokott vagányság mellé.

Tükörlény

A tükörlényem él és eleven! Mi sem bizonyitja jobban, mint, hogy ez a régi medálom, nyugodtan mondhatom, a legnagyobb kedvencem most megnőtt. ( a nagy kedvenc legyen nagy, hi-hi ). Ennyi történt vele, megnőtt a hónapok, évek alatt, több tükörkarikát is kapott. De ami maradt, ami változatlanul jelen van, az a vadsága, véletlenszerűsége, dinamizmusa!

Piros bogyók

Őszi termés, tavaszi hangulattal

Még mindig nem

Még mindig nem őszi hangulat, sokkal inkább kirobbanóan nyári, vidám és zavarba ejtő. Bár talán egy kicsit döcögősen, mert odakint már szomorú és hűvös állapotok mutatkoznak, ami óhatatlanul beszivárog az ember lelkébe. Még, ha nem is vallja be magának.

Nem őszi hangulat

Nálam sokkal inkább tavasz van.

Gondolattöredék - a létezésről

Vagy valami ilyesmi, ráadásul most nem is hivatkozok senkire, mert nem tudom kitől származik a gondolat.
Bár szerintem ez alapgondolatnak számit ezoterikus körökben, ezért sokan érezhetik magukénak.
A mi valóságunk, pillanatnyi világképünk, társadalmunk elsődleges buktatója a szaladgálás, nyüzsgés, rendezkedés, rendelkezés, intézkedés, félelem a  . . . létezéstől.

Türkiz szőlőfürt

Egy türkiz szőlőfürtöt mutatok, egy gazdag, formás formabontó fürtöt.

Szines gubancok

És megint tekeredő indák, lelógó füzérek, szines gubancok, a természet virágai.

Frissss!

Tekerednek, csavarodnak az indák, én is tekeredem, csavarodom velük és gyönyörködöm bennük.

Újra itt van!

Mostanában szóban fejeztem ki a gondolataimat, tartok tőle, úgy ijesztőbb az eredmény, mint igy ékszerbe foglalva. Az ékszereim hajladoznak, vadulnak, mocorognak, félre nyúlnak, néha egészen simára, szelidre húzódnak.
 Hogy mi van mögötte, ki ér rá elemezgetni, élet van mögötte és ennyi elég is.
Mindenesetre nem hagytam fel az ékszer készitéssel  .  .  . és a gondolkodással sem.

Gondolattöredék - a szeretetről

A szeretet az egyik legszebb szavunk, az érzés, amit kifejez még tökéletlenségeiben is rengeteget ér.
Nagyon sok mindenre ráhúzzuk ezt a szót, éppen azért, mert valami csodás, valami nagyszerű, valami hatalmas. De éppen ezért már nagyon elhasznált, nagyon felhigult.

Egy eretnek gondolatot forgatok a fejemben ( és most szépen kiköpöm ide ). Miért tartjuk úgy, hogy egy házas embernek nem lehetnek ellenkező nemű barátai. Kitör a botrány, hűtlenségről beszélnek, szerelmi háromszögről, féltékenykedésről.
Ha szeretek valakit, nyilvánvalóan szeretetre méltónak találom. Ha már szeretetre méltó, akkor gyakorlatilag magától értetődő, hogy mások is szeretik, akár ellenkező neműek is. Vajon ez miért tabu?
Az, hogy birtokoljuk egymást, az enyém vagy, csak az enyém, az szeretet?
Nem értem a gondolat végére, nem tudom mi a válasz és azt sem tudom, miért tartjuk egyedül lehetségesnek a most megszokott formát.

Gondolattöredék - a művészetről

A művészet, ahogy a szóból következtethetünk, valami mű. Sajnos a szó nagyon rossz asszociációkhoz vezet. Mert manapság minden mű, minden műanyag. De a művészetnek az anyaga nem mű. A művészet csak a "valódihoz" képest mű. Mivel nem a "valódi", csak annak másolata. A művészetnek éppen az a feladata, hogy ezt a "valódit" valahogyan bemutassa. A művészet ezáltal szent tevékenység.
Az egyszerű, mindennapi ember a művészeket általában valami pihent agyúak társaságának gondolja, akik érthetetlen okokból érthetetlen dolgokat művelnek.
Ez persze nem jelenti azt, hogy az egyszerű embert nem érintheti meg a művészet. Ha a művész jól végezte dolgát ez mindenképpen megtörténik. A szikra kipattan, a "valódi" átsejlik az alkotáson keresztül.
Mindez nem tudatosan megy végbe, de mivel mindenki a "valódi" része, a "valódiból" jött, igy a találkozás megtörténik.

Gondolattöredék - a hatalomról

Újra és újra belebotlom olyan kijelentésekbe, hogy bezzeg, ha én lennék a főnök, vagy valamelyik politikus helyében, akkor én tudnám, hogyan kell megoldani a dolgokat. Azt még nem kétlem, hogy elméletben sokan tudnák, hogyan kell egy vállaltot, vagy államot kormányozni. Ez a kijelentés nekem mégis teljesen másról árulkodik. Sokkal inkább szól a hatalomvágyról, mintsem az emberiség megváltásáról.
A hatalomvágy úgy tartozik az emberhez, mint a boldogság utáni vágya. Csak, mig az utóbbi beismert, keresni és megtalálni hozzá tartozik az ember életéhez, addig az előbbi tabu.
Aki mentesnek gondolja magát a hatalomvágytól, az hazugságban él. Persze legtöbbünknek nem jut egy ország, sőt egy vállalat sem. Az átlag embernek pár ember jut, akin hatalmaskodhat, ez persze leginkább a saját családja ( jól ismerjük pl. a mindig a tiéd az utolsó szó - helyzetet ). Attól, hogy valaki kevés ember felett uralkodik, az nem jelent kisebb hatalom éhséget, mint az aki egy egész országot, vagy világrészeket ural.
Az internet csöpög az olyan videóktól, hogy a háttérben kik uralkodnak és irányitanak bennünket. Ezekben a videókban én újra és újra egy zavaró tényezőre bukkantam, egy óriási feszültség van bennük, irigység azok iránt, akik irányitanak, azok iránt, akik kezében a hatalom van. Nem véletlenül népszerűek ezek a videók, az emberek be nem ismert hatalom szomját feszitik, korbácsolják. Ezek a videók uszitanak!
Ha valaki olyan naiv, hogy nem tudja, hogyan működik az irányitás, mondjuk egy ország irányitása, azt isten ments hatalmi helyzetbe hozni, bár szerintem minimális idő alatt báb lesz belőle, amit a feljebb valók tetszés szerint mozgatnak.
 És megint visszanyúlhatok a nem régi múltba, a kommunizmusba, ahol a hataloméhes egyszerű ember került rövid időre hatalomra, intézmények, vállalatok élére. Az irodalom széles skálája számol be a visszaélésekről, visszásságokról. Hogy mi történik, ha gyenge a jellem, de hatalom adatik a kezébe.
Ha az ember tud a saját hatalom éhségéről és nagyrészt fel is tudja ismerni  a saját életében, még akkor is kemény dió megbirkózni vele. Nem egyszeri harc, hanem folyamatos jelenlét, tanulás, fejlődés e téren is.
Az ember feladatokat kap, ahol vagy elbukik, vagy megállja a helyét. Vagy a hataloméhsége irányitja, vagy megpróbálja ő irányitani a hataloméhségét.
A veszély abban rejlik, ha az ember nem hajlandó tudomást venni saját hatalom vágyáról, a hatalom szükségszerűen megrészegiti és utólag sem lesz képes, vagy hajlandó belátni a hibáit. Hiába gondolja, hogy bezzeg ő meg tudná csinálni, az éles helyzetekben mindig csődöt mond!

Gondolattöredék - a gondolatokról

Óriási divatja van most a pozitiv gondolkodásnak. Légy sikeres, légy gazdag, légy hires! Rengeteg sikerkönyv iródik e témára. Szerintem, ha valaki már elolvasott párat, maga is tudna irni egyet. A lényeg az, hogy mit gondolsz, mert amit gondolsz, az manifesztálódik az életedben.
Soha ennyi pozitiv könyv, soha ennyi gyógyitó, és mégis rengeteg beteg ember, rengeteg szomorú ember, rengeteg probléma. Lehet, hogy valahol hibádzik valami?  A fenti  idézet jött velem szembe, talán, hogy más látószögből is megnézzem a dolgot.
A technika egyébként hatékony, ha odafigyelsz a gondolataidra és lecseréled a negativakat épitőekre, ez szükségszerűen megmutatkozik az életedben. Maga a technika a hipnózisból alakult ki, ha egy embernek hipnotikus állapotban beültetnek valamilyen információt az elméjébe, az ember éber állapotában is ezt a parancsot, mintát követi. Ezek tények, nem hiedelmek. Ha végül mégsem működnek ezek az önhipnotikus gondolatok, talán azért van, mert az embert egyáltalán nem erre teremtették, nem arra gondolták ki, amit a mai materialista, kapitalista társadalom követel tőle.
Lehet sok pénzed, lehet hatalmad, de vajon jó ez? Mindenki tudja, hogy a sok pénz, a siker általában elemberteleniti, üressé teszi az embert. De a nyomás óriási, hiába tudom, hogy nem jó, mégis törekszem rá, mert hipnotizálva vagyok.Végül nem is az a kérdés, hogy működik a technika, vagy sem, hanem hasznára van - e ez az embernek vagy sem. És most még nem mentem tovább a karma, az eleve elrendeltség irányába, pedig a kijelentés nagyon arra felé húz. De ez csak egy gondolat töredék.
Még hadd hozzam ide egy korábbi gondolatomat : az aktuális istenekről  -   szabad megkérdőjelezni az aktuális valóságot, trendet, divatot, igazságot ? Szükségszerű !!!

Gondolattöredék - az irányitásról

Szeretem az ilyen gondolatokat, olyan, mint egy matematikai tétel, bármilyen szituációra alkalmazható, kinos precizitással rámutat az elkendőzött, ködösitett valóságra. Gondoljunk akár társadalmi  berendezésre (ezzel kapcsolatban hadd ne foglalkozzam most a jelennel, mert az túl ködös), például a kommunizmusra. Szidni a rendszert esetleg lehúzott redőnyök mellett, suttogva lehetett, különben igen komoly megtorlásokra kellett számitani. Érdekes látni, hogy ez a ködösités olyan jól működött itt nálunk (erről beszélek, mert ezt ismerem, ezt látom, tehát Szerbia, akkor még Jugoszlávia), hogy több, mint 30 év távlatából is sokan még megrészegülten emlegetik azt a kort. Érdemes lenne beilleszteni ezt a tételt és rájönni végre, hogy egy sima diktatúra azért nem olyan kivánatos,
legalább is gondolkodó embernek nem.
Aztán jöhetünk közelebb, egy családon belül még kinosabb lehet beilleszteni ezt a tételt, sok helyen létezik pl. anyós szindróma, a kedves mamának hatalmi törekvései vannak? Vagy, akár a szülőket kritizálni, hmm, rázós kérdés, hiszen a Biblia parancsa : tiszteld atyádat és anyádat, el lehet ez mögé bújni. De vajon tényleg Bibliai szentség csöpög belőlünk, vagy negyven - ötven évesen sem merünk önmagunkba nézni, és megállapitani, hogy tisztelet van bennünk vagy csak gyávaság.

Gondolattöredék - a töprengésről

Mikor a gondolataimat irásban próbálom rögziteni, mindig megtörténik, hogy bár valami kerek egészet szeretnék összehozni, a leirt szavak pár mondattal arrébb már akár ellentmondanak magamnak. Akkor túl kanyargósnak és hosszúnak érzem mégis egyenesbe hozni az ellentéteket. Aztán minél inkább törekszem, annál inkább belegabalyodom a gondolat indákba. Szokásom továbbá valamiféle sejtelmesség, amibe aztán azt ért bele mindenki, amit akar, vagy éppen semmit nem ért belőle. De azt hiszem, ha még részletesen megmagyaráznám is, akkor is azt ért bele mindenki, amit akar. Igy születtek meg az én gondolat töredékeim. Úgy döntöttem a teljesség igénye nélkül fogom rögziteni a gondolataimat. Igy nem kell félúton abbahagynom, mert az indittatás kötelez.
 Ha ellentmondok magammal, valahol összahozható, majd máskor egy másik irásban összehozom. Ha butaságokat irok, utam a fejlődés.

Gondolattöredék - az igazságról

Elmúlt korok, időszakok, életek, történelem, mind - mind átlátható már a hibája, tévedése. És a jelen? Van, aki hiszi, hogy ez végre a legtöbb és legjobb? Az orvostudomány, a technikai fejlődés, az űrkutatás, magaslatai vannak ez tény. A tudomány úgy állitja be, mintha nála lenne a mindenek megoldása  - de az utókor látni fogja a tévedést, tévelygést épp úgy, mint ahogy mi látjuk a múltét.

Gondolattöredék - a kételkedésről

"Jézus, amikor látta a tömeget, megesett rajta a szive, mert olyan volt, mint a pásztor nélküli juhok : elcsigázott és kimerült." Manapság is sok ilyen juh van, sokan igénylik a vezetést, valaki mondja meg, mit hogyan kell csinálni, mit hogyan kell gondolni. Rá is vagyunk szokva, hogy más mondja meg helyettünk, mi a jó nekünk. Bár ez igy nagymértékben korlátozza a szabadságunkat, de hatalmas és elvitathatatlan előnye van : nem kell vállalni a felelősséget semmiért!  Ezt hivnám én a "hinni" kényelmének. Vannak, akik lemondanak a hit kényelméről és elindulnak saját útjukon, mert többet akarnak tudni. De a tudás is egy kétélű kard, hiszen itt van mindjárt egy elcsépelt gondolat : a tudás hatalom. A hatalmat meg sajnos leginkább csak a visszaéléseiről ismerjük.  A tudás útján senki nem mondja meg mi a jó és mi a rossz, a kereső maga dönti el és vállalja a felelősséget a döntéséért. Magában a tudásban is lehet kételkedni, vajon végérvényes - e, igaz - e? Az igazi tudásig a hit kényelméből a kételkedésen keresztül juthatunk el, ami viszont a cél érdekében szükségszerű.

Gyere őrült! ! !

Az őrültség tovább él. Szinesen, vibrálóan, összetetten, feltűnően.

Szines lubickolás

Újra bolondozni van kedvem, lubickolni a szinek és formák világában!

Gondolatok az alkotásról

Többek között már az alkotást is, mint fogalmat, jelenséget, folyamatot szételemeztem gondolatban. Tulajdonságaim közé tartozik (áldás vagy átok nem tudom), hogy ha bármit látok, hallok, azonnal mindenféle eröltetés nélkül a fonákját,  a pró - nak a kontráját látom. Ha nem is mindjárt egészben, de gondolkodás és olvasás után egyre tisztábban. Ha véletlenül nem érzek ilyesmit azonnal, akkor nyitva hagyom a kérdést és arra gondolok, ez csak egyik oldal, egy megvilágitás, egy látószög. Vagyis eléggé egysikú. És miért ne bonyolitanánk az életünket több látószöggel.

Szóval az alkotásról néhány gondolat : 

Szerintem sokan gondolják igy ( meg sokan nem ), hogy az alkotás szükségszerűen lelki, szellemi folyamat. De mivel a materialista világnézet az uralkodó vallás tájainkon, ezért az alkotás sok esetben csak annyit jelöl, hogy leülök és létrehozok valamit a kezemmel. Tegyük fel adott egy minta és azt bármilyen kézműves technikával létrehozom. Azt olvastam valahol, hogy felmérést készitettek, minek eredményeként rájöttek, hogy az embernek jót tesz, ha létrehoz valamit a kezével, vagy fizikai munkát végez.
Kézműves körökben újra és újra felbukkan az a beismerés, hogy sokak számára az alkotás terápia, ami alátámasztja e felmérést, bárhol is készitették.
Az elkészitő örömöt fog érezni felette, még akkor is, ha semmi több nem történt. De mivel emberek vagyunk és sokkal többek, mint anyag, létrehozás közben adódhatnak ötleteink, ami azonnal beépülhet a létrehozásba. Ezt akár nem is szükséges észrevenni, mint ahogy nem is vesszük észre a számtalan csodát, ami körülvesz bennünket. Csak az öröm jut el a tudatig, a létrehozás öröme és még valami, ami sokkal mélyebbre nyúlik, éppen ezért nem szokás tudatositani.

 Én kezdetektől azt vallom, mivel én ezt tapasztaltam, hogy az alkotás adatik. Az előbb azt irtam, ötleteink adódnak, vagyis szó szerint adatik, kapjuk az ötleteket, kapjuk az ihletet, ajándékba. Ha ez tudatosodik, akkor megtehetjük azt, hogy tisztán tartjuk a átjárót, a folyosót, ahonnan érkeznek az ötletek. Sokak szerint a csendből születnek az alkotások, magam is ezt tapasztaltam, de nem szükséges, hogy minden esetben igy legyen. A csend, amiből manapság elég kevés van. A csend, ahol az ember találkozhat magával, ha mer. A csend, ahol nem kell cselekedni, csak lenni.  És ami a csendben adatott, azt létrehozni már csak "megcsinálás". Mondanám, hogy erre már mindenki képes, akinek két keze van. De tulajdonképpen még két kéz sem kell hozzá, hiszen akiben adatott alkotói erő dolgozik, azok akár szájjal, vagy lábbal is megcsinálják a művet kezek hijján.

Ezt a szót használtam : " képes, azt jelenti :  képed van róla. És, ha képed van róla, képes vagy.  Vagyis meg tudod csinálni." Ezt a minap tanultam Ákostól . Ő is erről beszélt, csak más szavakkal, tőle függetlenül én is ide érkeztem :  a kép az, ami adatott.

Virágzás

Minden oldalról fenyegettetve és hátráltatva, de virágzik rendületlenül a barackfa. A természet végzi a feladatát.

Gondolatok

Betegség tart távol a alkotástól, csak egy hétköznapi virus. Meg még csatlakozott hozzá pár nyavalya, ami nem szükségszerűen fizikai. Az ember elgondolkodna, de van, hogy csak egy nagy üresség keletkezik.     Gondolkodtam a kis viruson, mit tud okozni a fejemben, hogy hasogat, mintha tűkkel szúrkálnák, gondolkodtam a betegséghez való hozzáálláson. Manapság olyan bőszen tartja magát a divat, hogy mindig cselekedni kell, akarni kell, szórakozni kell, nyüzsögni kell, hogy akit egy fránya virus ágynak dönt, az valami egészen lekezelendő dolog. Manapság a rengeteg orvosság mellett az a menő, ha ezerrel dolgozunk betegen is. Csak egy ilyen bogyó, meg egy olyan és már lehet is nyüzsögni. És halad a gépezet, aki menő akar lenni az nem engedheti mag magának az ágynyugalmat. Bár lehet, hogy sokan nem is vágynak rá, mert a nyugalomban, csendben az ember óhatatlanul önmagával találkozik.  Már akinek van ilyennye, ha nincs akkor viszont jön a rémisztő üresség, amitől talán már tényleg a betegen való nyüzsgés is jobb.
Nem elterjedt tudás, hogy sok betegségnek ágynyugalom az orvossága, ezt nem reklámozzák, mert ezt nem lehet adni - venni. Nem lenne senkinek haszna belőle.
Szóval ilyen cikázó gondolatok mellett egyenlőre szünetelek, mint Artemis.

Roppantul fontos dolgok

Csili - vili gyöngyökből készült el az új bross. Hivatalos nevén roppantott üveggyöngy. Tényleg roppantott üveggyöngy lett némelyikből a fogóm szoritása alatt. Ohó, mondom, jó lesz vigyázni, elfogy a gyöngy, mielőtt elkészül a bross. Végül én győztem. ( ahogy az ábra mutatja )

Bolondos új nyaklánc

Egy új nyaklánc.  A rézdrót egészen mellékes szerepet kapott, de maradt főszaereplőnek a szinesség, bolondosság, véletlenszerűség. Kis karikákkal kapcsoltam össze az elemeket, amiből ahány van, annyi féle forma mutatkozik meg. A szinek viszont kettőződnek, zöld, türkiz, piros és narancssárga követi egymást.

Madárcsicsergés

 Megint tavaszt hoztam, az egymást követő borús, szomorkás napokban én zöldelő, virágos réteken jártam, ahol zöldek és narancssárgák viritanak, indák hajladoznak és tán még madárcsicsergés is van a levegőben.

Kütyü és alkotás

Némi megújúláson mentem keresztül, ugyanis monitorcserére került sor. Nem tartozom a kütyümegszállottak sorába, de ami régi, az régi. És hogy mi köze van ennek az alkotásaimhoz? Hát csak annyi, hogy más szinben látom őket és ez egyáltalán nem tetszik. A blogom is zavaróan sötét lett, persze mi más is lehetne a fekete, de a fotóim is oly haloványan viritanak ki belőle. Elbizonytalanodtam, arra gondoltam ki mit láthat a saját monitorján, és pár messzire vezető gondolat : ennyi a látás, csak magunknak látunk, a másik mást lát ugyanabban. Na de igy hogyan adjam át hitelesen a szineket?! Persze eddig is mindenki magának látta, amit látott, függetlenül attól, hogy én azt hittem élethűen tálalok.
Ha már ilyen felemás hangulatban vagyok, jöjjön ez a nyaklánc, megalkottam, lefotóztam, forgattam, nézegettem, feltöltöttem az Etsyre és most jöttem rá, hogy mi nem tetszik benne: túl rövid a lánc. És mindjárt lőttek az összhangnak.

Tavaszcseppek

Nincs semmi gondom a téllel, ahogy a természet elhal télen, látszólag nem történik semmi, de a pihenésben már ott bújkál az ébredés. Igy az embernek is szüksége van csendes időszakokra, mikor a pihenésben új ötleteket és újult erőt kaphat. Ezért nem gyorsitanám a tavasz közeledtét, de ebben a fülbevalóban mégis tavaszcseppek mocorognak és csillognak a téli napsütéstől.

Könnyelműség

Egy kis könnyelműség . . . eleje és vége.

Ellenkezés

Ma is szépen sütött a nap, de mégsem rózsaszinű van teritéken. Ma bizony egészen vagány, szineiben egymással ellenkező, hajlataiban, formájában dinamikus és egészen véletlenszerű nyaklánc mutatkozhat meg

És pici füli is készült hozzá

Rózsaszin álom

Mi mást álmodozhatna az ember ilyen verőfényes napon, mint rózsaszinűeket.

Gyöngycsokor

Tavaszváró gyöngycsokrok

Minimál stilusban

Egyszerű darabokat mutatok ma, ez már egészen minimál stilus, ami egyáltalán nem jellemző rám. Mégis élveztem az alkotását. Van ebben a stilusban valami, letisztultság és nyugalom, ami mindenképpen hat.

Szeretett munkaeszköz hiján

Nagy örömökkel és erőkkel zajlott is a munka, mig nem a forrasztóm felmondta a szolgálatot. Most itt ülök tűkön, dolgoznék ezerrel, vágyom rá. Az új forrasztópákám már utazik felém, de addig is gyöngyörködöm a meglévőben. Kivülről nem is látszik betegnek. Mindig is a forrasztást szerettem a legjobban, ami a munka fizikai részét illeti. Nekem ez játék, élvezet.

Szerencsére ma egy kicsit lehetett fotózni, bújkált, mutogatta magát a napocska. Én pedig megmutattam neki az elkészült alkotásaimat. Itt a blogon ebből ma egyet mutatok meg. Egy kis narancssárga gyönyörűség.

Hegyre fel

A karácsonyi hajtás után úgy határoztam, hogy pihenek, " megvárom magamat ". Szépen leülepszik minden, elül a zaj. És a zaj utáni csendben elkezdett hiányozni, elvonási tünetetek ütköztek ki rajtam. Mig nagy gondolatokkal voltam elfoglalva, a hátsó ajtón sunnyogva jött az érzés. A hiánya az alkotásnak, az eladás örömének, még a csomagolás és a  postázás is hiányzott, pedig eddig azt hittem, hogy útálom ezt a részét.  Aztán végre nagytakaritást végeztem a kis műhelyasztalomon és beindult a gépezet teljes gőzzel. Fotók csak szikrázó napsütésben készülnek, igy most nem tudom megmutatni az új jövevényeket. De ez a hiányérzet megerősitett abban, hogy itt a helyem. És ennek nagyon örülök!
Fotót is mutatok, ő Ausztráliába költötzött az ünnepek alatt.

Új év kezdődik

Új év, új kezdet. Újra kezdeni az év bármely szakában lehetséges lenne, de sokszor mégis ilyenkor kezdünk bele. Elterjettebb, ez miatt már nyomatékosabb, ebből kifolyólag már eleve erőt adó.
Nincsenek fogadalmaim, nekem az is olyan elcsépelt. Vagy csak nem merek szembenézni azzal, hogy talán nem sikerül a fogadalmat betartani. Továbbra is terveim vannak. És nemcsak terveim, hanem ötleteim, pontosabban szólva ihleteim. Némelyiket évek óta húzom magammal, és van vadiúj is. Nem tudom "büntetendő" - e, ha az ember kapja az ötleteket és nem valósitja meg. Lesz - e idő múltával elegendő erő, amivel kitörhet és tovább loboghat. Reménykedem benne.
Nagyon szeretem a kis ékszereimet csinálgatni, szeretem a hozzá kapcsolódó internetes hajcihőt, a blogtól kezdve, a webárúházakon keresztül az amerikai vevőkig és mások alkotásainak csodálásáig.
Egy problémám van, hogy beskatulyáztak a bizsu kategóriába. Amit meg is lehet érteni, hiszen nem nemesfémmel dolgozom. És bármennyire is divatja van mostanság az újszerű dolgoknak, mégis bizsu, amit alkotok.
Úgy érzem több van bennem, egy - egy ékszer is eredetileg lámpa terv, egyéb lámpaterveim is vannak, tükörterveim és ami a legújabb, megnevezni sem tudom, azt mondanám festmény, de nem az, talán festményszobor. Ha van ilyen, hát nagyszerű, ha nincs, a gondolataimban már létezik.
Szóval ez a tervem az idénre, lehet hogy nem lesz elég ez az év, lehet sokkal több időt vesz igénybe. Egyenlőre azt sem tudom, hol mutathatnám meg, mert mindezt már nem fotókon szeretném bemutatni. Jaj, most hirtelen az jutott eszembe, egyáltalán be merem - e mutatni. Ugyanis elég vad és meghökkentő tervek.