2012. szeptember 29., szombat

Rózsakert

Lehet egy nyaklánc egyszerre romantikus és vagány ? Mert én mindkét jellemzőt belelátom.
Egyébként nekem az ellentétekkel semmi bajom. Sokkal nagyobb, az élet nagy dolgaival kapcsolatos ellentétek is békésen megférnek bennem egymás mellett. Lehet, hogy ez döntésképtelenség, vagy a bölcsesség hiánya, az ember még nem jutott el tudásban odáig, hogy meglássa, az ellentétes feltevések közül melyik az igaz. De az is lehet, hogy ez a megférés a szabadságnak a tünete, egy belső szabadság, ahol hely van sokféle elgondolásnak és mivel hely van, nem kell, hogy harcoljanak egymás ellen, mindenki elfér.

2012. szeptember 24., hétfő

Narancssárga egyszerűség

Ismételten egy gyönyörű visszajelzésről irok, ezt a gondolatot kaptam : Om mani peme hung, egy nagyon egyszerű forditásban
 Az örök fény él bennem.
Maga a mantra egy nagyon mélységes út, elismerésem annak, aki járja. De én most hadd foglalkozzam 
ezzel az egyszerű forditással. Azon felül, hogy egy pillantra ismét az egekben éreztem magam, alkotótársaim jutottak eszembe. Köreinkben újra és újra felröppen a másolás témája, hogy milyen bosszantó, ha valaki másolja az alkotásainkat, az ember kifosztva érzi magát. De én mindig úgy érzem a lényeg NEM és NEM vehető el. És most nem a gyönyörű visszajelzésekre célzok, amik mindenképpen rengeteget jelentenek, hanem a "fényről" beszélek, ami nem másolható, nem vehető el. Ami mindenkiben ott él, és aki lusta ezt előhozni, az végtelenül szánalmas.
 

Ha már bejegyzés, akkor jöjjön egy fotó egy új nyakláncról. Beleszerettem ezekbe a gyöngyökbe.
Kicsi gyönyörűségek. Ha ügyes leszek, még ma felkerül az Etsyre

2012. szeptember 19., szerda

Két kis könnycsepp





Egy mezei alkotónak hatalmas erőt adó reagálás egy szivből jövő visszajelzés. Nagyon kedves vásárlóm irta, hogy az alábbi zene hatására választotta e kicsi medált a "két kis könnycsepp" miatt. A muzsika A hölgyek levendulában cimű film zenéje. Nem néztem a filmet, nem tudom, miről szól, igy azt sem tudom, hogyan kapcsolódik hozzá a "könnyezés".
De, hogy a zenét meghallva, az első hangnál nekem is sirás fojtogatta a torkomat, ez valamit mégis jelent. De közben nem szomorú voltam, sokkal inkább boldog. Úgy éreztem a helyemen vagyok, pontosan ott, ahol lennem kell. És azt teszem amit tennem kell. Nagyon jó érzés tudni, hogy van kinek alkotni!